Itt van az ősz, itt van újra, így a vadászat szezonja is beköszönt lassan, már ami a szarvasokat illeti. Nem történt ez másképp két éve szeptemberben sem.
Azt már tudjuk, hogy erdőségben nem szenved hiányt Dél-Dunántúl, ahogy Somogy megye sem. Az erdők pedig mit jelentenek automatikusan? Hát persze, állatokat. Nagyvadat és kicsit, rovarokat és madarakat egyaránt. A történet szempontjából most a nagyobbak lesznek érdekesek.
Helyszín: Hotel Kardosfa Ökoturisztikai és Konferenciaközpont
A hotel a Zselici Tájvédelmi Körzetben található, Kaposvártól 20 km-re. Csend, nyugalom, friss levegő, wellness részleg, étterem, rendezvénytermek és külön szobák a vadászok számára. A somogyi erdő ugyanis messzi földről vonzza a vadászokat, Anglia, Svájc, Németország és Ausztria is gyakran képviselteti itt magát.
Hotel Kardosfa, fotó: kardosfa.hu
Időpont: 2014. szeptember
2014. szeptemberében néhány barátunkkal mi is hódoltunk a pihenésnek, a természetközeli kikapcsolódásnak, a legkevésbé sem aktív feltöltődésnek. Este a vacsoránál német beszédet hallottunk, egy vidám, vadásznak kinéző társaság ült tőlünk nem messze. Persze nyomoztunk is utánuk, bizony nem jelmezverseny volt a szomszéd asztalnál, osztrák vadászok vendégeskedtek a szállodában és éppen az éjszakai vadászatra készültek fel.
Na hát, szegény állatok! – Nyugtáztam a dolgot, lévén, hogy elég távoli kapcsolatban állunk mi, én és a vadászat.
A hotel esti fényben, fotó: kardosfa.hu
Másnap reggel
Reggel fura hangok szűrődtek be a szobánkba. S mivel a fura hangok elég sokáig tartottak, meg kellett keressük a forrását. Hamar kiderült: vadászkürtöt hallottunk, a vadászok a kiterített vad mellett ünnepeltek és tisztelegtek a hotel parkjában. Én ehhez még csak hasonlót sem láttam és hallottam soha. Közelebb merészkedtünk. Nem győztem sajnálni az állatot, mikor egyszer csak a vadászok vadul és lelkesen elkezdtek felém mutogatni. Németül egy szót sem értek, sőt próbáltam úgy tenni, mint akinek fogalma sincs, mit akarnak a nemzetközileg is széles körben ismert ‘Gyere ide!’-karlendítéssel mondani.
Lesi fotó a szálloda ablakából
Én aztán nem megyek. Az ott egy szarvas. Az még hagyján, de halott. Nem él. Kész. Vége. Jajj ne, most komolyan? Én megyek haza. Na jó jövök már.
Danke papa mutogat ( Danke papa= hívjuk most így az osztrák vadászt… ), mutatja hol a helyem, mindenki örül, nekem egyelőre kétségeim vannak. Papa leguggol a szarvas fejéhez, nekem is kéne. Másodpercek töredéke alatt olyan harc folyt le a fejemben két lehetőség között, hogy csak na: most vagy megszentségtelenítem a halott szarvast és rátenyerelek támasztékként vagy nem érek hozzá szegényhez egy ujjal se, de akkor elborulok, mint a rosszul megtámasztott krumplis zsák.
Tenyereltem, mindenki előkapta a fényképezőjét, telefonját, villogtak a vakuk, ide nézz, oda nézz: ilyen az Oscar-díj átadás előtti, vörös szőnyeges bevonulás vad verziója. Megadtam magam, nem lehetett mást tenni, mint nevetni.
Danke papa örült, fotók elkészülve, felesége reméljük nem látta a képeket, én pedig megszereztem életem első és valószínűleg utolsó vadász élményét.
Danke papa és az ‘elejtett vadjai’
Aki nyugodt környezetre vágyik, van kedve megmártózni a medencében, kipróbálni az étterem vadételeit, madárcsicsergésre ébredni, esetleg vadászokkal találkozni, annak bátran ajánlom a Hotel Kardosfa Ökoturisztikai és Konferenciaközpontot.
Somogy megyei programajánló itt: Átutazóban Somogy megyében
Csatlakozz a bloghoz a facebookon is: JöttMentBlog
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: