Mesebeli kis falu az erdő közepén

Egy falu, ami már kétszer is teljesen elnéptelenedett, de most, harmadjára is feltámadt hamvaiból. Egy falu, amely valóságos kincsként tündököl nekünk, ha rábukkanunk. A Mecsek és a Zselic találkozásánál, az erdőrengeteg sűrűjében, egy csodás völgyben fekszik egy mesés kis falu: Kán.

Kán üdülőfalu – Baranya megye

A mesébe illő leírás nem véletlen. Nem csak a falu újjászületéseinek története mesébe illő, de a látogató – s nevezzük most őt is inkább vándornak-, vagyis az ide érkező vándor is egy mesébe csöppenve érezheti magát.

Kán- kétszer elnéptelenedett, de már élettel teli, a múlt emlékeit őrízve várja látogatóit

Mi Pécs felől közelítettük meg a falut. A 6-os úton Hetvehely felé tartva körülbelül 50 percnyi autóút vezet el minket Kánba. Ahogy közeledünk, úgy tűnik el az út is a lábunk alól, s amikor azt gondolnánk, hogy most jobb visszafordulni, biztosan eltévedtünk, akkor megnyugodhatunk, nagyon is jó helyen járunk. Erdő, erdő és erdő, kisebb, majd nagyobb tisztások, göröngyös földes út, csend és nyugalom, az úton ráérősen sétálgató libafamília, helyenként egy-egy útbaigazító, Kán feliratú tábla – így haladunk lépésről lépésre az úti célunk felé.

Próbáltuk nem elállni a libafamília útvonalát 🙂

Bár a falu megközelítése, hogy úgy mondjam, nem zökkenőmentes, megéri a fáradalmakat.

S, hogy miért és hogyan is lett a falu kétszer is magára hagyva, majd újra benépesedve? 

Mint a mesékben tehát, Kán egy igazi hol volt, hol nem volt település. Már az 1100-as évekből léteznek róla feljegyzések. A török időkben vált először elhagyatottá, majd az 1760-as években, a német betelepítések hatására ismét élet költözött a faluba. A történelem és a politika csak nem hagyta a falucskát békében éldegélni, Kán az 1970-es években újra elnéptelenedett.

Néhány magányos év után harmadjára is életet leheltek a faluba, s a felújítás, javítgatás még most is tart. Kán úgy épült és jelenleg is épül újjá, hogy közben megőrzi a régmúlt örökségeit, a hagyományokat, mely az építészetben, de az életvitelben is megjelenik. 2001-től üdülőfaluként várja a világ zajától elmenekülni vágyó vándorokat pihenésre, no meg persze, időutazásra is.

Kánból jöttem, mesterségem címere…

Hiszen, mintha megállt volna itt az idő – gondolhatnánk, ha nem tudnánk a valódi történetet. Ahogy beérünk Kánba, az autót az út szélén leparkoljuk és gyalogosan fedezzük fel az egyetlen utcából álló falut.

Kán egy utcából álló zsáktelepülés erdővel körbe véve

 Az út két oldalán takaros kis falusi házak, mindegyiken név és házszám. Néhány portán mozgolódás is van; széles mosollyal az arcukon köszöntenek minket ismeretlenek, és még integetnek is. Visszaintegetünk mi is boldogan. Hol van a mai világban az e fajta kedvesség – jegyezzük meg magunknak szigorúan pozitív élményként értékelve a fogadtatásunkat. Valószínűleg, ha ez a kedves pár tudna magyarul, szóba is elegyednének velünk, de ahhoz túl elfoglaltnak tűnnek a ház körüli teendőkkel, hogy más nyelven próbálkozzanak. Mert hogy, hollandok és németek is előszeretettel tűnnek fel a faluban és vesznek itt házat is. Az autó rendszámából és a két nagy ‘Hello!’-ból következtetve, az üdvözlőink sem magyarok, nem úgy, mint a kicsivel tovább szorgoskodó, magyarul társalgó család.

Építkezés nyomai, gémeskút és, ha nem tévedek, holland felirat a ház falán ( de verre hoeve )

Nem sok séta után az egyik kedvenc helyemhez érkezünk. Ott, ahol a kerítés végén aranyos maciarcok teszik még barátságosabbá a hangulatot, ott találjuk a bizonyítékot, hogy bizony itt rendezik a Káni Filmfesztivált:

A Káni Filmfesztivál helyszíne 🙂

A Filmfesztivál idején minden bizonnyal ez a szabadtéri italozó is üzemel

Nem csak macis, de lovas kerítést is találni Kánban, ami a Káni Lovasudvar kapuját díszíti.

Káni Lovasudvar

Üdülőfalu lévén, táblákkal jelzik, hogy melyik vendégházat merre találjuk.

Gyócsi Vendégház

Egy idő után egy cica is hozzánk szegődik, mint egy idegenvezető kísér minket egy darabon, s munkájáért semmi mást nem kér, csak egy kis simogatást. 

Mesénk egy újabb szereplőjére bukkanunk: a nyári meleg elől az árnyékba húzódva legel egy fehér paripa, miközben a fák ágai között átszűrődő napfény még ámulatosabbá teszi számunkra a látványt.

Szép nyári nap 🙂

A csiripelő madarak, a természet közelsége, a gondosan ápolt udvarok, a részletekbe menően kidolgozott házfalak – mindez olyan kellemes hangulatot áraszt, amitől igen nehezemre esik beülni az autóba és visszatérni a valóságba. 

Saját tapasztalatból állíthatom, hogy, aki itt megfordul, a ‘ terápia’ végén mosolyogva és boldogan fogja maga mögött hagyni a múlt egyik kincsestárát, Kánt. Az ide való kirándulás tehát egy újabb utazás receptre! 

A teljes képgaléria itt megtekinthető:

< >

Szabadtéri ivó a Káni Filmfesztiválnak otthont adó téren 🙂

Ha tetszett a cikk, lájkold a JöttMentBlog facebook oldalát is, ahol még több kép és videó is vár Téged, kattints ide: JöttMentBlog